Nemrég láttam valahol egy idézetben, hogy a legfontosabb része az önszeretetnek, ha nem hasonlítod magad másokhoz.
De vajon tényleg igaz ez?
Szerintem nem igazán létezünk külön egyénként a nagy semmiben. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, látnunk kell magunk előtt jó és rossz példákat, el kell tudnunk helyezni magunkat valamihez képest.
Egyik legerősebb eleme a csoportnak, és amiért én is csoportban szeretek inkább tanulni, mint egyénileg az az érzés, hogy nem vagyok egyedül.
Nem vagyok egyedül abban, hogy bénázom, elvesztem a türelmem és nem mindig ismerem fel, hogy mi történik a gyermekemben.
Nem vagyok egyedül abban, hogy bizonyos dolgokat szuperül csinálok, bizonyos dolgokat viszont nem.
Elgondolkodni azon, hogy a másik hogyan, mit és miért csinál még nem ítélkezés.
A kérdés, hogy milyen sztorit kerítünk belőle.
Szeresd magad azzal, hogy csak a tényeket nézed, reflektálsz, és jól hasonlítasz.
Mert fejlődni mindig, mindenhonnan ér.